5. rész ~ Már csak egy nap van hátra ~

ˇSziasztok! Úgy láttam nem nagyon olvassátok L Ha mégis akkor kérlek titeket, hogy egy kommentet hagyjatok itt magatok után J Előre is köszönömˇ
~Luhanna~

Reggel arra keltem, hogy a nap melegít. Csodálkoztam is, hogy most nem álmodtam semmit. Vagy csak nem emlékszem rá.

 Utána örömmel vettem tudomásul, hogy holnap lesz a koncert.

Ránéztem az órára és reggel 9-et mutatott.

Gyorsan rendbe szedtem magam, majd reggeliztem és elindultam Emmához, hogy elmenjünk vásárolni.

Mikor odaértem a ház elé, Emma pont akkor lépett ki az ajtón. Ő is nagyot csodálkozott.

Szia. Hát te? – mosolygott.

Szióka. Éppen most szerettem volna felcsengetni. – nevettem, majd karöltve elindultunk.

És… mi volt tegnap Justin-nal? – kérdezte megbökdösve a karomat.

Semmi… egy tapló.

Mi? Miért?

Azért, mert leitta magát és meg akart erőszakolni… - böktem ki véletlenül.

Ezt nem mondod komolyan? Pedig olyan rendesnek tűnt.

Hát igen… a külső nem minden. De mindegy is. Egy jó ideig pasit nem akarok a közelemben látni… kivéve persze holnap. De akkor azt kívánom, hogy elég közel legyenek. – nevettem.

Hát igen… gondoltam, hogy nem olvastad el azt, ami a jegyre van írva. – mosolygott Emma.

Miért? Mi van ráírva?

Az, hogy a legelső sorba szól a jegyünk. – mondta s a végén elcsuklott a hangja.

Vá… még egy szuper hír. Uram isten… ott lesznek előttünk. És talán még a kezüket is megfoghatom.

Hát… az biztos. – mondta s bementünk egy ruhaboltba.

Rendben… nos… akkor olyan ruhát kéne választatunk, ami olyasmi, mint az övéjük nem? – kérdezte Emma.

Hát igen… szóval akkor kellene venni egy rövid gatyát és mellé egy pofás trikót. Esetleg vehetünk egy fejkendőt is, mert sokszor látok olyat rajtuk.

Ezeket pedig mind meg is vettük. Én vettem egy világos farmergatyát egy fekete EXO-s trikóval, amit meg lehetett kötni az aljánál… aztán vettem egy piros fejkendőt, amit fehér csiricsáré díszített.

Emma pedig majdnem ugyanolyan cuccokat vett… csak mindent ellenkező színben.

Boldogan jöttünk ki a boltból és ültünk be egy fagyizóba.

Csoki és vanília. A szokásos.

Nagyon várod már a holnapi koncertet? – kérdezte Emma lenyalva ujjáról a lecsöpögött fagylaltot.

Igen. Hát persze, hogy nagyon várom. Ez a legjobb dolog eddig. – mosolyogtam.

Kérdezek valamit… de nem sértésből. Csak akárhányszor kérdeztem nem tudtál rá válaszolni…

Ja, hogy miért szeretem őket, ugye?

Igen… mi van bennük, ami miatt ennyire önzetlenül szereted őket?

Nem tudom. Egyszerűen szeretem és kész. Nem tudom nem szeretni őket. Főleg Lay-t és Luhan-t nem. – mondtam s belenyaltam a fagyiba.

Értem. Én majdnem így vagyok egy helybéli bandával. És talán össze is jön vele. – mosolygott.

Csak nem…

De igen. Dane egy hazai banda frontembere. És mint kiderült most kezdenek befutni.

Ez fantasztikus. És remélem ő nem olyan, mint Justin volt. – mondtam.

Nem… ő biztosan nem olyan. Ő kedves, aranyos és nagyon humoros.

Pont neked való. Csak kérlek, nehogy belehúzzon valamibe, jó? – vetettem rá egy aggódó pillantást.

Rendben. Vigyázni fogok. De most induljunk, mert még rengeteg dolgunk van. – nevetett, majd elvitt egy fodrászüzletbe.

Na, most pedig gyönyörűvé varázsolunk téged. – mosolyodott el Emma, majd odasúgott valamit a fodrásznak, aki izgatottan mondta, hogy üljek be a székbe és bízzam magam rá. Nem mondom, egy kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni… de a képeket, amiket a vendégekről csináltak… azok fantasztikusak voltak. Mindegyik lány haja észbontóan szép volt. Megnyugodtam és hagytam magam.

Először megmosták a hajamat, jól bebalzsamozták, majd nekikezdtek a vágásnak. Éreztem, hogy nem vágnak sokat belőle, csak annyit, ami egy kicsit el van töredezve. Aztán befestették… csak sajnos nem láttam milyen színűre.

Aztán beszárították.

Kisasszony… kész vagyunk. – mondta a fodrász, majd megfordított a tükör felé. El sem hittem, hogy magamat látom. Gyönyörű gesztenyebarna lett a hajam és a hosszából nem is hiányzott talán csak 2 centi. És hála istennek meghagyták a hullámosságát.

Hűha. Köszönöm szépen, ez nagyon príma. – mondtam, majd megöleltem izgatottságomban a lányt, aki foglalkozott velem.

Emma fizetett, majd kimentünk a boltból.

Nem kérhetem, hogy költsd rám a pénzedet. Majd én kifizetem. – mondtam egy kicsit lelkiismeret-furdalással.

Ne aggódj. Direkt erre tartogattam, ugyanis a szüleim már tavaly mondták, hogy van jegyük a koncertre. És tudtam, hogy odavagy értük, ezért gondoltam szépségnapot rendezek neked előtte. – mosolygott, majd megölelt.

Nagyon köszönöm. Te vagy a legjobb hugi a földön.

Oké. Akkor most vár ránk a körmös. – vidult fel.

Bevitt egy manikűröshöz, ahol gyönyörűen megcsinálták a körmömet. Halvány rózsaszín színt kapott a körmöm kövekkel és két összefonódott L betűvel. Mint Luhan és Lay.

Mikor kiértünk csak öleltem Emmát. Annyira jól esett ez a gesztus tőle.

Annyira szeretlek, hugi. – mondtam.

Én is téged. De most már engedj el, mert kiszorítod belőlem a szuszt és nem lesz senki holnap, aki elkísérne. – nevetett.

Elengedtem, majd kézen fogtam és indultunk tovább.

4. rész ~A dolgok elfajulnak…

 Sziasztok manók. :) Meghoztam nektek a 4. részt. :) Bocsássatok meg nekem hogy ilyen későn hoztam, de alig írtok a TÖRTÉNET ALÁ MEGJEGYZÉST...kérlek titeket hogy írjatok alá, mert így csak későn fogom fel rakni a részeket, vagy nem is rakom fel, mert nem úgy néz ki hogy érdekel titeket. :( Na de a lényeg a lényeg, hogy itt az új rész. Jó olvasást! Üdvözlettel: Az író és a szerkesztő. :*

Mindezek után megbeszéltem velük, hogy Justinnal elmegyünk egy kicsit dumálni, de majd megyünk utánuk. Ők is azért jöttek oda, mert szerettek volna együtt tölteni egy kis időt, míg haza nem mennek. Ezért megbeszéltük, hogy találkozunk este 8-kor a ház előtt. Minden rendben volt, felöltöztünk és elváltunk egymástól Emmával.

És, hogy hogy elhívtál? Hiszen még csak ma találkoztunk. –kérdeztem.

Azért hívtalak el, mert nagyon kedvesnek tűntél és szerettelek volna jobban megismerni. Persze a külsőddel sincs semmi baj. – válaszolt s megfogta a kezemet.

Nekem is nagyon szimpatikusnak tűnsz. És te sem panaszkodhatsz. – nevettem.

Egy darabig még így sétáltunk, majd egy hotel elé értünk.

Ez meg mi? – kérdeztem egy kicsit idegesen.

Csak szerettem volna veled eltölteni egy éjszakát. Gondoltam borozgatunk meg ilyesmi. Ráadásul van bent egy jakuzzi is. – mosolygott majd kezét elém nyújtotta, hogy menjek be.

De mi lesz Emmáékkal?

Ne aggódj. Írtam Dane-nek egy sms-t, hogy nem megyünk oda, hanem inkább ide jövünk.

Magamra erőltettem egy mosolyt, majd belementem, hogy felmenjünk.

Bementünk a hotelba, majd elvéve a kulcsokat elfoglaltuk a másodikon a romantika szobát.

Ahogy beléptünk egy hatalmas franciaágy volt beágyazva, pezsgő és bor kikészítve az asztalra jéggel. A fürdőbe pedig meg volt engedve a jakuzziba a víz és rózsaszirmok voltak beleszórva.

Szép szoba. - mondtam s Justinra néztem.

Igen. Azért választottam, mert itt volt a jakuzzi meg a boros megoldás. – mosolygott.

Levettem a táskámat és felakasztottam a fogasra, majd kicsúsztattam a lábaimat a papucsomból.

Csodálkoztam ugyanis nem volt a szobában TV. De nem zavart, ugyanis beszélgetni jöttünk és nem tévézni.

Justin kibontotta a bort és töltött mindkettőnknek.

Csirió.

Csirió.

Hmm… ez a bor nagyon finom. – jegyeztem meg… de épp ellenkezőleg éreztem, ugyanis gyűlöltem a bort.

Ő viszont csak úgy itta. Már majdnem elfogyott az üveg bor, mikor rászóltam, hogy elég. De azt mondta, hogy semmi baj. Ő bírja. De láttam rajta, hogy már pityókás.

Mikor legurította az utolsó pohár bort is… rám nézett.

Figyelj… most már ideje hazamennem. – mondtam, majd fel akartam állni az ágyról, mikor visszahúzott.

Nem mész te sehová… itt maradsz velem. – mondta s egy furcsa mosoly volt a száján.

Nagyon megijedtem. És eszembe jutott, mikor Rachel azt mondta, hogy vigyázzak a fiúkkal. Most már tudom, hogy miért mondta. Eddig nem voltam ennyire közel senkihez sem Emmán kívül, mert magántanuló voltam.

De mennem kell. Engedj el vagy…

Vagy? Vagy mi lesz? Hívod apucit? – kérdezte.

Mikor kiejtette azt a szót a száján pofon vágtam. De utána rájöttem, hogy nem kellett volna.

Felállt ő is, majd mind a két kezemet megfogta és ledobott az ágyra.

Velem nem lehet packázni kis anyám. Ha én azt mondtam, hogy itt maradsz… akkor itt is maradsz. És most szépen eljátszom veled. – nevetett.

Nagyon féltem. Nem tudtam mit csináljak, mert féltem, hogy meg is öl, ha nem vagyok benne a játékába.

Rendben van. Akkor játszunk. – mondtam neki, majd felálltam és letéptem róla a pulcsiját és megcsókoltam. Vagyis… csak megpusziltam a száját. Ezután teljesen bevadult.

Állj le… én nem szeretem gyorsan. Csináljuk lassan. – mondtam, de fogalmam sem volt miről beszélek… ugyanis még nem voltam fiúval…

Rendben cicám. Óvatos leszek. – mondta majd levette rólam a trikót és lefektetett az ágyra.

Lassan csókolt végig a hasamon, mikor gyorsan odanyúltam a borosüveghez és fejbe vágtam vele.

Azonnal visszavettem a trikómat és felkapva a táskámat már ott sem voltam. Felhívtam Emmát.

Halló? Emma? Hol vagy most? – kérdeztem idegesen.

Itthon vagyok anyuékkal. Miért?

Semmi… csak felhívtalak, hogy épségben hazaértél-e. – nevettem.

És veled nincs semmi baj? Mit csináltatok Justinnal? – kérdezte.

Semmit… majd holnap megbeszéljük. – mondtam neki úgy, mintha valami jó történt volna. Nem akartam felzaklatni.

Rendben. Akkor jó éjszakát.

Neked is.

Leraktam a telefont, majd kapkodtam a lábaimat hazafelé. Mikor beértem az utcánkba nagyon meg voltam könnyebbülve. Remegő kezekkel ütöttem be a kódot, majd lassan az ajtót.

Mikor beértem a lakásba mindent ledobtam, ami rajtam volt és lefeküdtem az ágyba.

Elkezdtem nézegetni a telefonomon az EXO képeimet.

Oh Lay… bárcsak tényleg te lennél az igazi bátyám… de ez lehetetlen. Ha azonban mégis te lennél… szerintem nem is érdekelnélek… hiszen ott a karriered. Nem pazarolnád el egy ilyen kis csajra, mint én. – motyogtam a virtuális képnek.

Ledobtam a telefont a kezemből, majd elmentem fürdeni. Jó forró vízzel letusoltam.

Kiléptem a kádból, és magamra csavartam a törölközőt. Egy másikkal pedig töröltem a hajamat.

Bementem a szobába, majd gyorsan megszárítottam és felöltöztem a kedvenc pizsamámba.

Kinyitottam az ablakot és az ágyamból bámultam a Holdat.

Gondolkodtam egy kicsit a koncertről, majd szépen lassan elaludtam.

3. rész ~Egy kis szórakozás ~

De mit csináljunk még 3 napig? – kérdeztem.

Nem tudom. Csak ma meg holnap kell magunkat elfoglalni. – sóhajtott Emma.

Ma elmehetnénk várost nézni, holnap pedig megvehetnénk a ruhánkat a koncertre.

Remek. Akkor a mai úticélunk a főtér. – mosolygott.

Tudta, hogy imádom a főteret. Szeretek leülni a fűbe és nézni a fákat, ahogy dülöngélnek a széltől, s a gyerekek pedig vidáman játszanak egymással vagy a kutyáikkal… vagy a testvéreikkel. De hiába … akkor is szerettem őket nézni, mert emlékeztetnek arra az időre, mikor még a szüleim is éltek. Csak kár, mert sok mindenre nem emlékszem. Például a saját bátyám nevét is elfelejtettem. Nem tudom hogyan, de elfelejtettem. Néha az is homályos, hogy hogy nézett ki. Mondjuk csak 4 éves voltam. Nem is csodálom.

Akkor indulhatunk? – kérdezte Emma.

Persze, csak iszok valamit. – mosolyogtam, majd dugiba bevettem a szívgyógyszeremet. Ugyanis ha nem veszem be sok ideig, akkor nagy a kockázata annak, hogy leáll a szívem. Még jó, hogy Rachelék jöttek ide… mert akkor lehet, hogy már kórházban feküdnék.

Na, mostmár mehetünk. – mondtam s lelkiismeret-furdalás közepette csúsztattam le a kapszulát a torkomon. Nem is tudom miért nem mondtam el Emmának. De mostmár mindegy.

Nevetve indultunk a főtér felé. Közben rengeteg minden szóba került. A fiúk… a tanulás… meg sok más dolog. Egyszercsak megérkeztünk. Vettünk egy fagyit és leültünk a kedvenc helyemre. Egy nagy nyárfa, minek ágai leérnek a földig. Mikor bemegyünk alá, olyan, mint egy hatalmas helység függönnyel. Leültünk és nyaltuk a fagyit.

Mikor már az utolsó tölcsérdarab is elfogyott a kezemből, akkor ledőltem a puha fűre.

Becsuktam a szemem és élveztem a napsugarak érintését az arcomon, mik beszűrődtek a fa lombja közt.

’ Megint abban a homokozóban ülök. De most valami más. A bátyám nem ül előttem. Nincs baba a kezemben. Várjunk… ez nem is homokozó. Ez egy ásott gödör… amibe lassan két fekete dobozt engednek bele. Egy kislány pityereg a széken… az a kislány én vagyok. A kezemet fogja valaki… Rachel és Aidan. Egy csomó ember vesz körül, akik sírnak. Talán ismerek valakit. De nem… senkinek sem rémlik az arca. Azonban egy kisbaba is színen van. Ő Emma. De hol a bátyám? Már látom… Meg van… ott ül a másik oldalon… de neki is fogják a kezét. Ő miért nincs velem? Miért nem ül mellettem? Hirtelen elmennek. Beszállnak egy kocsiba és elmennek. Utána akarok futni, de beleesek a sírba. Nem törődve velem elkezdték dobálni rám a homokot. Segítség, megfulladok ’

Felriadtam. A nyakamhoz kaptam, majd fürge levegővételekkel vettem tudomásul, hogy ez is csak egy rossz álom volt.

Emmára pillantottam és mosolyogva néztem, ahogy az igazak álmát alussza mellettem.

Visszadőltem a fűre, de eszem ágában sem volt ismét elaludni. Azonban megnyugtatott a tudat, hogy az álmomban a bátyám nem halt meg… hanem őt is elvitték, mint engem.

Elmerengtem még ezen, majd Emma megfordult és szemtől szembe voltunk egymással. Megsimítottam az arcát, s egy halvány mosoly jelent meg rajta.

Erre én is elmosolyodtam, majd dúdolni kezdtem az EXO egyik szép dalát. Miracle in December.

Emma mosolyogva szendergett tovább. Eddig soha nem volt merszem sem dúdolni, sem pedig énekelni, vagy táncolni. Rachelék nem meséltek sokat a szüleimről, de néhány dolgot azért megosztottak velem. Azt mondták, hogy anya hangja olyan volt, mint egy angyalé… apa pedig szintén jól énekelt, de neki jobb volt a tánctudása. Én pedig nem akartak egyiket sem kipróbálni… azonban mostanában egyre többször énekelek. És nagyon jól esik… pedig eddig mindig azt hittem, hogy csak rosszabb lesz… de nem… talán jobb is. Mert így úgy érzem, hogy anya velem énekel. Bennem van a hangja.

Hirtelen Emma mocorogni kezdett. Arca egy kicsit komorabbá vált s összehúzta magát. Olyan volt, mintha fázna… de az szinte lehetetlen… nyár van 34 fokkal… lehet, hogy ő is valami rosszat álmodik.

Simogatni kezdtem, s dúdoltam tovább.

Mikor megnyugodott felültem egy kicsit és kinyújtóztattam izmaimat.

A napfény még mindig édesen sütött le ránk s a madarak is fütyörésztek. Jó érzés volt. Majdnem úgy éreztem, mintha egy paradicsomban lennék.

Faith… dúdolj még. Olyan jó volt. – szólalt meg Emma.

És mit dúdoljak? Azt, amit eddig?

Igen… valami szépet. – mosolygott s közben a szemét ki sem nyitotta.

Elkezdtem dúdolni neki ugyanazt a dalt… de később énekeltem hozzá a szöveget is. Úgy éreztem a dal közben, hogy szárnyalok.

Teljesen beleéltem magam. Csak azt vettem észre, hogy néhány kisgyerek kukucskál be a fa alá és kíváncsian nézik, vajon ki énekelhet.

Abbahagytam s mosolyogni kezdtem a gyerekekre, ők pedig édesen visszamosolyogtak, majd visszamentek szüleikhez.

Emma felült s nézett rám.

Miért nem énekeltél eddig? Gyönyörű hangod van… mint egy… angyal. – mondta Emma.

A mondata közben összeszorult a szívem… de mosolyogtam.

Tudod… a szüleid azt mondták, hogy anya úgy énekelt, mint egy angyal.

Akkor ezt tőle örökölted. És ne gondolj mindig arra, ami történt. Csak arra gondolj, hogy mennyi jót hagytak maguk mögött, és mennyi jót hagytak rád. – mondta s megfogta a kezemet.

Igazad van. És ez boldogsággal tölt el.

Gyere… menjünk. Épp eleget üldögéltünk ez alatt a fa alatt. – mondta s felhúzott.

És most akkor hová megyünk?

Elengedjük a régi énedet. – mondta.

Fel nem tudtam fogni, hogy mit akart ezzel.

Várj meg itt, mindjárt jövök. – mondta s bement egy papírboltba.

Mikor kijött egy papír és egy toll volt a kezében. Újra megfogott, majd húzott a víz felé.

Tessék… Írd rá az eddigi összes sérelmedet és persze a nevedet. – mondta s odanyomta nekem a tollat meg a papírt.

Bizonytalanul, de elvettem tőle, s ráírtam a szüleim halálát, a bátyám elvesztését és a nagyszüleim elvesztését. Majd ráírtam a nevemet.

Rendben… most pedig szépen elégetjük ezt a papírt, a hamut pedig beleszórjuk a vízbe. – mondta s előhúzott a zsebéből egy gyufásdobozt és odaadta nekem.

Most pedig gyújtsd meg a papírt és közben mondd azt, hogy elégetem az eddigi sérelmeket. Mostantól új élet vár rám.

Vettem egy nagy levegőt, majd elégettem a papírt és azt a szöveget mondogattam magamban.

Na… jobban érzed magad? – kérdezte.

Igen… sokkal.

Akkor örülök. Most pedig irány a szórakozás. – mondta s elvitt egy strandra, ami tele volt helyesebbnél helyesebb fiúval. Folyton csak mutogatta nekem őket. De őszintén… engem nem nagyon érdekeltek. Engem csak egy fiú érdekel. És az Luhan.

Miután délután hármat ütött az óra meghívott engem egy hamburgerre. Valahogy úgy éreztem, hogy ezt a napot eltervezte nekem. Hiszen senki nem rak be a csak úgy fürdőruhákat a táskájába… és nem rak be ennyi pénzt, ha nem készül elkölteni. De attól függetlenül nagyon jól éreztem magam vele. Főleg a papírégetés óta. Jót tett egy kis szórakozás végre. Jobb, mint egy boltban ülni egész nap és húzogatni az árucikkeket.

Mikor végeztünk a hambival egy csapat srác odagyűlt az asztal köré és megkérdezték nincs-e kedvünk velük lógni. Elnézve Emmát, ahogy izgatottan néz rám nem tudtam volna nemet mondani. Ráadásul az egyik fiú pont a csapatban volt, akit emlegetett nekem az előbb.

Beleegyeztem, majd a vízhez indultunk. Ott dobáltak minket… emelgettek és persze ugrálgattak a vízbe. Játszottunk olyat is, hogy Emmát is és engem is felvettek a nyakukba és úgy labdáztunk. Nagyon jó volt. Teljesen bele is feledkeztem önmagamba.

Mikor elfáradtunk, leültünk a medence szélére. Láttam, hogy Emmát elhúzza Dane… ő az a fiú, akit mondott nekem, hogy nagyon tetszik neki.

Mellém pedig odaült egy fiú. A neve Justin volt.

Átkarolta a vállamat, majd be akart fűzni, hogy menjek el vele sétálni strand után. Én pedig bele is egyeztem, mert egy az, hogy jól nézett ki… másodszor pedig kedvesnek tűnt.

Emma visszajött, s olyan vörös volt, mint egy tűzoltóautó. Csak utána vettem észre, hogy fogják egymás kezét Dane-nel.

Örültem nekik, mert Dane is rendesnek tűnt. De előre tudtam, hogyha megbántja Emmát, akkor nagyon meg fogja emlegetni azt a napot, mikor találkozott velem.